Az első túrám - 2013 július - 1.rész

 

 

Előzmények

Az első túrám előtt kb. 8 évig szinte egyáltalán nem bicikliztem. Azért csak szinte, mert egy barátomnak volt egy régi, de elég jó állapotú Colnago versenybicója a Montiján kívül, és azt ha kellett kölcsön adta, meg néha gurultunk együtt a városban is de ez a mennyiség elenyésző volt. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy az érettségiig nem igazán tekertem.

Azán miután sikeres érettségit tettem ( részleteket ne kérdezze senki, a lényeg, hogy megvan  ) felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hegedű szakára, ahová fel is vettek majdnem max pontszámmal! :-) Úgyhogy kilátásba került egy különösen jó nyári szünet. 

 

 

Budapest-Balatonudvari ( kb. 140km) 

 

Mint minden évben, idén is egy 7 napos Balatoni nyaralással kezdtük a nyarat. Balatonudvari egy csendes kis helység a Balaton északi partján, Füredtől nagyjából 8-10 km-re. Itt található az Opera üdülő, ahol megszálltunk. 

Reggel 10-kor indultunk 2 ikertesómmal a Déliből vonattal. Az út kb. 3 órás volt, úgyhogy bőven volt idő enni, inni, beszélgetni....és gondolkodni is ( mikor a tesóim elaludtak) . Itt kezdődött minden baj....( mint általában ha az emberek gondolkodnak )  Szóval arra gondoltam, hogy valami változatosság kéne ebbe a nyaralásba, ugyanis Balatonudvari elég messze van a civilizációtól ( diszkók) és ráadásul egyetlen strandja van, ahová 7 napon keresztül kijárni elég unalmas. Ekkor jött az ötlet: Távolságok leküzdése = Bicikli . Tehát szerezni kéne egy bicót amivel lehet tekerni a környéken. Esetleg ( hogy valami hasznosat is mondjak) el tudok tekerni a Füredi Tesco-ig bevásárolni, így nem kell vonatozni. 

Igen ám, de honnan szerzek bicót? Ekkor eszembe jutott egy régi ismerősöm, aki nagyon komolyan biciklizik, versenyekre jár stb. Gondoltam majd felhívom és kérek tőle kölcsön egy bicót. A tervem kezdett körvonalazódni: Mikor megérkezünk Balatonudvariba, lecuccolunk, fürdünk stb. és a 14:50-es vonattal én visszajövök Pestre, BKV-val elmegyek Budafokra az ismerősömhöz, ő odaadja a bicót, aztán én meg az éjszaka folyamán letekerek Balatonra. Gondoltam elég hosszú azért az éjszaka, úgyhogy simán menni fog. Nem mellesleg egy majd félmilliós versenybicóval haladni is lehet azért.

Így is lett. Azaz csak majdnem....mikor leértünk, én már tűkönültem, szó szerint. Mivel nagyon meleg volt, és gondoltam tekerés közben csak izzadni fogok, ezért felvettem alulra egy rövid, combközépig érő tornagatyát, felülre pedig egy egyszerű rövidujjú pólót, azt cső. Alig tudtam kivárni a vonatot, annyira izgatott voltam. De végül megjött. A tesóim ki is kísértek az állomásra, és ötszázszor megígértették velem, hogy nagyon vigyázok magamra, és nem állatkodok. Mivel mi egymás között ingyen beszélünk, ezért azt találtuk ki, hogy én felveszek a fülemre egy Bluetooth headset-et és így tekerés közben is egy gombnyomással bármikor elérhető leszek. Mikor felszálltam a vonatra, a mobilomon és az irataimon, na meg egy kis pénzen kívül ( ha bármi van) nem volt nálam semmi.

Már kb. 10 perce utaztam, mikor eszembe jutott, hogy nem vettem jegyet... na mindegy - gondoltam - majd a kalaúztól veszek. Rá 2 percre meg is jött az emlegetett szamár, alias Kalaúz bácsi, a maga különösen ostoba és rémisztő tekintetével ( amivel még azt is meg tudja győzni, hogy nincs jegye, akinek van) , kis kerek szemüvegével, jókora ápolatlan bajszával ( mely leginkább egy elszabadult őserdőre emlékeztetett, és melyben majdhogynem meg tudtam különböztetni a tegnapi véreshurka és a ma reggeli parasztzsemle maradványait) és tipikus fekete kistáskájával. Testemet rögvest elborította az adrenalin, tenyerem izzadni kezdett, és máris úgy éreztem, hogy valami halálos bűnt követtem el csupán azzal, hogy merészelek ott ülni. A pokolfajzat hirtelen rám nézett...  vérben úszó szemeivel olyan iszonyú villámokat szórt, melyek fizikai fájdalmat okoztak. A testem magától cselekedett. Hirtelen nagyot biccentett, mintha csak egy régi jó barátot látna viszont, majd így szólt: Jónapot! 

Ekkor a szörnyeteg hirtelen hátrahőkölt, mint a vicsorgó eb, melyet gazdája pórázzal ránt vissza. Majd se szó, se beszéd továbbment a következő kocsiba.

Időbe telt mire feldolgoztam az eseményeket...egyszóval ( és kicsit kevésbé drámaian fogalmazva) bejött az ellenőr, én ráköszöntem, erre ő rámnézett és továbbment, anélkül, hogy ellenőrzött volna. Ezt amúgy a mai napig sem értem, hogy hogy történhetett. Vagy meleg volt és bejöttem neki, vagy csak szimplán ostoba volt.....vagy mindkettő? Mindegy. Ezt valószínüleg már úgysem fogjuk megtudni, viszont ez a kis incidens még korántsem volt minden. Ugyanis előbb említett barátunk az út során még pontosan 6-szor végigment a kocsin, ahol ültem, és egyszer sem kért tőlem jegyet, de még egy véreshurkát sem. Úgyhogy ezúton is üdvözlöm a kedves MÁV-ot, akiknek hála ingyen utaztam fel Balatonudvariból Budapest-Déli Pályaudvarra. 

Mielőtt megérkeztem, felhívtam az ismerősömet a biciklivel kapcsolatban. Mikor felvette, elmondtam neki a tervemet és hogy tudna-e adni egy bicót kölcsönbe. Erre ő mondta, hogy tudna, csak egy baj van. Jelesül az, hogy nincs Budapesten, és csak pár nap múlva jön haza....Na mondom ez tök jó, mert én már itt vagyok Pesten és igaz, hogy ingyen jöttem haza, de még így sincs pénzem a visszaútra. Szerencsére addig sírtam neki, amíg megértette a helyzet komolyságát, és kibökte, hogy van egy ismerőse aki a Jászai Mari téren lakik és neki is van egy viszonylag jó bicója. Meg is adta a számát. Imádkozva hívtam fel, hogy otthon is legyen, bicója is legyen kölcsön, és oda is tudja adni. Hát láss csodát, imám meghallgattatott és mindhárom feltétel teljesült. Meg is beszéltem az illetővel, hogy fél óra múlva találkozunk a Jászain, a McDonalds előtt.

Mikor megérkeztem, a legjobb barátom már ott várt az állomáson, és nagyon jólesett, hogy ott volt, és elmesélhettem neki az addigi kalandjaimat, majd együtt elmentünk a Jászaihoz. 

 Miután megvolt a kölcsönbicó nagyon megkönnyebbültem. Ugyanis innentől kezdve már csak rajtam múlik minden...gondoltam.

Kb. 7 óra lehetett mikor lezajlottak a dolgok a Jászain, majd a haverom meghívott magukhoz, hogy pár dolgot átnézzen, beállítson a bicón, felfújja a gumikat stb. Első ránézésre elég gagyinak tűnt a bicó, gondoltam ezzel Érdig sem jutok el. Aztán szerencsére pozitívan csalódtam. A bicó ugyanis csak koszos volt, de a por alól kezdtek feltűnni a különböző alkatrészek...

Maxxis gumik, Shimano Alivio első-hátsó váltó, Avid v-fékek elöl-hátul, Avid fékkarok és Shimano Rapidfire váltók, RST Mozo rugós teló. Szóval egyáltalán nem rossz gép!

Mikor a bicó már útra kész volt, rájöttem, hogy erre még lámpák is kellenek, plusz a GPS-t is ( Jelen esetben egy Samsung Galaxy S Wifi 5.0) fel kell valahogy rögzíteni a kormányra. Barátunk, a szigszalag megoldotta a dolgot. Igaz, hogy az 5 collos képernyő kétharmadát lehetett csak látni, de cserébe olyan masszív lett, hogy ennél fogva meg lehetett emelni a bicót. Továbbá a markolatra is jutott belőle valamennyi, mert annyira ragadt, hogy féltem, a túra után már csak műtéssel tudom elengedni. A haverom anyja tök rendes volt, mert ezalatt csomagolt nekem 2,5l vizet és három jókora szendvicset, plusz adtak még egy bukósisakot és egy láthatósági mellényt is! 

 Pontosan 10 óra volt mire felpakolva, 101%-ra bebiztosítva elindultam. Kezet fogtam a haverommal, miközben még ellátott egy-két jó tanáccsal, köztük azzal, hogy ne kapjak defektet, majd megjegyezte, hogy milyen hülye vagyok, hogy ezt bevállaltam. Röhögtünk még egy sort aztán a jókedv jegyében nekiiramodtam az éjszakába...

Oldal: Az első túrám 1. rész
Josephbike.hu - Köszöntelek az oldalamon! - © 2008 - 2024 - josephbike.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat