Budapest-Nagyegyháza 50km "bemelegítőtúra" 2014.-06.-16,17,18

 

 

Kedves olvasó! Örömmel jelentem, hogy végre itt a nyár, vége a vizsgáknak, ám a túraszezon csak most kezdődik . És most ( hogy egyre közeledik a Nagy Horvátországi túrám) egyre inkább kezdem magam úgy érezni, mint tavaly nyáron a Budapest-Balatonudvari túra előtt....azaz állandóan azt kérdezem magamtól, hogy: " Biztos menni fog? Vagyok olyan jó kondiban? Basszus majdnem feleannyit kell tekernem 1 hét alatt, mint amennyit November óta tekertem...." Bizony azt már most tudom, hogy nem lesz kis teljesítmény, de közel 1 éve készülök rá, úgyhogy mennie kell. És az is egyértelmű, hogy itt most már nem lehet elhülyéskedni a dolgokat, hogy minden edzés nélkül, kölcsönbicóval stb. mint ugye tavaly, már csak azért se, mert 1000 kilóméter még autóval is sok, nem, hogy biciklivel, ráadásul 1 hét alatt. Száz szónak is egy a vége, jött az ötlet, hogy kéne csinálni előtte kisebb-nagyobb próbatúrákat, amin ugyanúgy felpakolva tesztelem például az átlagsebességemet óránként, kitartásomat, erőnlétemet stb. Így hát kézenfekvő volt az a megoldás, hogy letekerek a nyaralónkba, majd ha már ott vagyok akkor egy füst alatt kicsit gatyába rázom a kertet, majd 3 nap elteltével hazatekerek. 

 

A "túrácskára" ( mi az nekem 50km? ) végül egy szép, meleg hétfői nap került sor. Végre élesben is megtapasztaltam a Velotech 3 részes túratáska jókora befogadóképességét. Vittem magammal 4 pólót, 3 rövidgatyát, 4 alsógatyát, 4 zoknit, tisztálkodási szereket, mint fogkefe, fogkrém, tusfürdő, krémek stb. plusz vittem magammal a 10.1 collos tabletemet, a gyári dobozában, töltővel, billentyűzettel, OTG kábellel, plusz a GPS-emet, annak is töltőt, plusz a telefonom ( amivel az itteni képeket is csinálom) töltőjét. Aztán vittem még ugye személyes iratok stb, váltáscipő, 4db szendvics, 3db frissen sütött rántotthús, 3 liter víz, és végül 1 kg kovászos kenyeret. Igen, és ez mind befért a táskába, és még bőven maradt hely! Így nézett ki a gép felpakolva, induláskor: 

 

 

Három lehetséges útvonal van amin le lehet jutni Budapestről Nagyegyházára. Az első az M1-es autópálya ( ezt talán egyből ki is zárnám, mert túl sok ott az autó...és pénzem sincs matricára ) A második lehetőség az 1-es út. Ez viszonylag jó minőségű, ingyenes, nincsenek megeröltető emelkedők, viszont mivel országút, az autók átlagosan 100-120-al mennek itt is, ami önmagában még nem lenne baj, csak sajnos elég keskeny az út, szóval nem lehet úgy kikerülni egy biciklist, hogy ne menjen át az ember a másik sávba...abba meg nem is merek belegondolni, hogy ha kialakul egy olyan helyzet, hogy előzés közben jön szembe egy jó széles kamion, akkor a gépjármű vezetője inkább elkaszálja a biciklist, amiből neki semmi baja nem lesz, minthogy öngyilkos legyen egy kamion előtt...( amúgy láttam már ilyet! ) Úgyhogy 3-ból 2 útvonal kizárva. Az utolsó lehetőség ( amit egyébként a GPS-em is ajánl biciklivel) hátulról, kertek alatt, Páty felé kerülni. Ez tulajdonképpen nem kerülő, mert a végén ugyanúgy 49km jött ki, mintha autópályán, vagy az 1-es úton jöttem volna. A gond csak az, hogy itt már vannak kemény emelkedők, viszont cserébe még napközben is gyér az autóforgalom. Most már talán egyértelmű, hogy ezt az utat választottam. 

Odafelé GPS-el mentem, mert Biatorbágy és Csapdi között nem ismertem az utat. Körülbelül arra számítottam, hogy 3-4 óra alatt fogok leérni, de nem siettem, mert 2-kor indultam, úgyhogy előttem volt az egész nap. 

Egészen Budaörs végéig minden rendben ment, egész gyorsan haladtam, viszont aztán valamivel Budaörs után, az Aldi raktár mögött kezdődik egy elég rendes emelkedő, amit kocsival annyira nem éreztem eddig, nade most biciklivel megtudtam mi a Magyarok Istene. Először is tisztázzuk, hogy én ( a kerékpárosok 90%-val ellentétben) nem utálom az emelkedőket! Jó, azért nem mondom, én is ember vagyok, szóval néha nekem is kiszalad pár keresetlen szó a számon mikor hulla fáradtan kell megmásznom egy hegyet, de alapjában véve én elfogadom, hogy az a hegy ott van, mert ott kell lennie és kész. Itt nem az a kérdés, hogy miért pont itt van az a hegy, és miért ilyen nagy és merdek. Gondoljunk csak bele, mikor megmásszuk a hegyet és jutalmul lepillanthatunk a tetejéről...az a látvány bőven megéri azt a fáradtságot, ami árán feljutottunk. Én legalábbis így vagyok vele. De visszakanyarodva az emelkedőknél sem szoktam annyira megbotránkozni. Ilyenkor inkább elkezdek valamin gondolkodni vagy népdalokat énekelni, vagy ki mit akar, de a lényeg az, hogy ha ilyenkor kicsit eltereli a figyelmét az embe akkor gyorsabban eltelik az emelkedőn töltött idő is, és lelkileg se lesz olyan megterhelő. ( Mert elárulom, az emelkedők sokkal megterhelőbbek lelkileg mint fizikailag. Ennek csak az az oka, hogy az emberek többsége nem tudja, hogy valójában sokkal-sokkal nagyobb teljesítményre képes fizikailag mint azt hinné. Szóval ha el tudjuk érni, hogy lelkileg ne legyen megterhelő egy emelkedő, akkor fogunk csak csodálkozni, hogy fizikailag egyáltalán nem az ) De mielőtt még pszichológiaórát tartanék, kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz.

Szóval legyőztem az Aldi mögötti, kitartó emelkedőt, így jutalmul Zsámbékig kb. nem is volt értékelhető emelkedő. 

Megérkeztem Zsámbékra! 

 

Zsámbék egy meglepően szép, rendbehozott, kultúrált kis városka. Ez azért is szúrt nekem szemet, mert egyrészt azelőtt soha nem jártam Zsámbékon viszont a környező települések színvonalát nagyjából ismerem,  másrészt meg kicsit kilóg ( persze pozitív irányba) a környező települések sorából, amik szintén szépek, de valahogy Zsámbékban éreztem valami kis pluszt azokhoz képest.

Szóval viszonylag hamar el is hagytam Zsámbékot és elindultam Mány felé. Alig értem ki Zsámbékról, az út jobb oldalán szembejött velem három jókora meggyfa. De nem ám akármilyen, hanem ritka nagy szemű, szép, kívánatos termésű. Meg is álltam, hogy megkóstoljak egy szemet...majd mégegyet...stb. Mondtam magamnak, hogy: " Na ez lesz az utolsó!" Miután a 10. utolsó utánit is megettem, már tényleg befejeztem. Tudtam azért, hogy nem ehetem magam degeszre meggyel, mert akkor nem csak, hogy megfájdult volna a hasam, de biciklizni se tudtam volna tovább. Így aztán szomorú búcsút vettem a három meggyfától, de azért mondtam nekik, hogy ne búsuljanak, mert hamarosan újra találkozunk. Majd felkászálódtam a Merida nyergébe, és folytattam az utamat. 

Zsámbék és Mány között nincs sok távolság, kb. 3-4 km, de az olyan mintha 10 lenne, ugyanis 75%-ban emelkedő van végig. Viszont ha ezen túl tudunk lendülni, akkor valahol a két település között félúton a szemünk elé tárul az az eszméletlen szép táj, ami miatt úgy érezheti az ember, hogy már csak ezért a látványért megérte eljönni. Tényleg, nagyon messzire ellátni a földeken, a háttérben pedig a régi Mányi sóbánya. Gyönyörű, nincs mese. Aztán ha már beteltünk a látványtól, észre sem vettük, hogy közben megint felértünk egy domb tetejére. Innen már szinte látni Bicske és Csabdi egy részét. Én utóbbi felé vettem az irányt, mert előbbi kerülő lett volna. 

Csabdi egy nagyon szép, takaros kis helység. Lakossága alig több mint 1000 fő, mégis van saját iskolája és két temploma. Az itteni emberek szokatlanul kedvesek és közvetlenek. Mikor megálltam itt újratölteni a kulacsomat, rögtön odajött vagy 4 fiatal és kérdezgettek, hogy honnan jöttem, hova megyek stb. Az egyik még Pilóta kekszel is megkínált. Aztán elbúcsúztam tőlük, mert igaz már nem volt sok hátra Nagyegyházáig, kb. 5km, de az végig emelkedő :-D

Végül meghúztam még a végét az utolsó emelkedőig, aminek a tetején már látni a kis falut. Innen már csak le kellett gurulni, aztán már ott is voltam annál a híres kereszteződésnél, ahol hirtelen megrohantak az emlékek...20 év jó emlékei kezdtek derengeni, ami még adott egy plusz erő-löketet, hogy a kis dombon fekvő üdülőtelepre még fel tudjak kaptatni. Még emlékszem, mikor kicsi voltam annál a kis emelkedőn mindig tolni kellett a biciklit. Soha nem tudtam feltekerni, igaz akkor még csak egy 10 ezres, tescos bicóval csapattam. Most viszont megpakolva csomagokkal, 45km-el a hátam mögött is sikerült feltekerni. És még csak vissza se váltottam.

A nyáron aztán még pontosan 10-szer tekertem le ide, aztán vissza Budapestre :-D                         

 

 

Oldal: Budapest-Nagyegyháza "bemelegítőtúra"
Josephbike.hu - Köszöntelek az oldalamon! - © 2008 - 2024 - josephbike.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat